sw1.jpg

Nagy valószínűséggel a legtöbb gyűjtő rendelkezik legalább egy olyan különlegességgel a gyűjteményében, amelyről órákat tudna mesélni, aminek története van. Ennek a cikknek a főszereplője is egy ilyen különleges tárgy, pontosabban egy a Star Wars franchise-hoz tartozó alkotás, egy rég elfeledett festmény, melyről mostani tulajdonosa állítja, az Erő vezette el hozzá. A kép történetét a névtelenséget választó tulajdonos – nevezzük csak T-nek – egy interjú során osztotta meg velünk.

T: 1984-ig kell visszamennünk.  Igazából az, hogy karácsonykor megláttam a Szomszédok után a Csillagok háborúját fekete-fehérben a TV-ben – ekkor voltam nyolc éves – teljesen megváltoztatta az életemet és szerintem Magyarország egész lakossága ugyanebben a szindrómában szenvedett, hogy Darth Vader és Tie Fighter. Mást se rajzoltam, teljesen fan voltam.

Teltek múltak az évek és én gyűjtögettem a Star Wars könyveket, és jött az a bizonyos 1993-as év. Akkoriban ezeket főként a Valhalla Páholy nevű sci-fi kiadó adta ki, nem tudom, mennyire tudod ezt.

Collectorism: – Persze, még én is ettől a kiadótól olvastam az első Star Wars könyveket.

T: A Valhalla Páholy megkérte a világhírű Boros-Szikszai párost, hogy készítsék el festmények formájában a trilógia egyes részeinek borítóját az újra kiadáshoz. A festőművészek el is készítették, ahogy sok más Star Wars könyvét is -például a Han Solo könyvekét is – sőt, ezen borítók egy része később az amerikai piacon megjelenő Star Wars könyveken is feltűntek.

Én erről úgy szereztem tudomást, hogy elmentem egy barátomhoz, akinek polcán találtam meg a Jedi visszatért ezzel a borítóval. Azt az érzést amikor megfogtam azt a könyvet és megláttam azt a képet… Amikor érzed az egész szívedből, lelkedből, hogy “Úristen, nekem ez kell!”: Biztos ismered ezt az érzést, amikor olyan mértékű hihetetlen vágy indul el benned, hogy neked ez kell. Így hát sikerült is nagy nehezen meggyőzni a barátomat, hogy adja nekem ezt a könyvet. Ez a könyv azóta is nálam van, és egyébként a képpel együtt adom a leendő tulajdonosnak.

C: Tehát az inspiráló példányt is adod a kép mellé?

T: Így van, ez egy könyvtári példány, még az eredeti könyvtári pecsétekkel. Kicsit kopott, kicsit használt, hisz rengeteget nézegettem: Szerelmes voltam abba a borítóba. Akkoriban nem tudtam, hogy ki az a Boros-Szikszai, nem voltam ennyire művelt, pedig már több munkájukkal találkoztam, többek közt Lőrincz L. Lászlónak festettek sok borítót, de tudomásom szerint a kilencvenes években nagyjából 600 könyvborítót festettek Magyarországon. Sci-fiben mindenképp ők voltak az istenek.

sw3.jpg

Elteltek ismét évek, Pesten jártam-keltem és az egyik aluljáróban találtam egy könyvárust, akik régi hasnzált könyveket kínált. Itt bukkantam rá egy 1994-es Boros-Szikszai festmény albumra., amelyben szintén benne volt ez a festmény. Ismét elfogott az az élmény, hogy “Atyaúristen, hát nekem ez a kép még mindig nagy szerelmem és itt van nagyobban, hát nekem ez kell.” Időnként még próbáltam lerajzolni, de sikertelenül. Teljesen rá voltam kattanva a képre.

Ismét eltelt néhány év, egy hölgy 2010-ben bejelentkezett hozzám kezelésre, hisz ahogy már említettem, természetgyógyászattal foglalkozom. Beszélgetni kezdtünk és kiderült, hogy a férje festőművész és Szikszai Gábornak hívják. Elkezdtem kérdezgetni, hogy vajon ugyanarról a személyről beszélünk-e és ő azon volt meglepődve, hogy mindent tudok a férjéről. Nekem ez teljesen természetes volt, hisz a férje alkotásainak nagy rajongója vagyok, nekem “Jézus után Szikszai jön”. Szóba is kerültek persze a művei, hisz gondolhatod, rögtön elkezdte izgatni a fantáziámat az a bizonyos Kép. Szomorúan kellett megtudnom, hogy nincs egy sem a Star Wars borítókból, ugyanis George Lucas felvásárolta valamennyi eredeti példányát a boritóknak világszerte.

Ettől függetlenül megbeszéltük, hogy egy későbbi alkalommal a férje is ellátogat hozzám tanfolyamra. Mikor eljött a nap és megláttam Szikszai művész urat az ajtóban, számomra tényleg egyfajta személyes “Jézus második eljövetele” érzésem volt. Sosem voltam ez a rajongó típust, leszámítva ezt a képet és Szikszai Gábort. Eszembe is jutott az az album, melyet néhány évvel korábban találtam az antikváriumi árusnál az aluljáróban, meg is kértem, hogy dedikálja nekem. Nyilván megmutattam neki, hogy mivel is kezdődött  rajongásom, megmutattam azt a bizonyos képet. Erre Szikszai úr rám nézett és azt mondta – most figyelj: “Ez az egy, ez az egy még meg van.” – Alig tudtam elhinni. Ilyen csak a mesében van.

sw10.jpg

A festőművész elmondta, hogy amikor annak idején összeszedték az eredeti Star Wars borítók festményeit hogy postázzák Lucasnak, ez az egy kimaradt és külön már nem akarták elküldeni, Lucasék pedig nem hiányolták, így évtizedek óta ott pihen a műhelyében.

Innentől tudtam, hogy ezt a képet nekem meg kell szereznem. Éreztem, hogy innentől nincs megállás, ha a fél életem adós rabszolgaként kell töltenem is, nekem mindent megér az a kép, nekem erre szükségem van.

A vasárnapi tanfolyamon meg is beszéltünk egy szerdai napot, erre tisztán emlékszem. És persze arra is, hogy milyen érzés volt belépni hozzá. Olyasmit láttam, amit talán ember nem fog még a bolygón. Több száz klasszikus sci-fi regény borítója, festményként mindenfelé. Azt már akkor tudtam, hogy a Szikszai-Boros páros sosem az eredeti festményt adták át a megrendelőnek, hanem a digitalizált példányt, meg persze a jogokat. Az eredeti viszont mindenből megvolt, néha gyűjtőknek adtak át belőle egy-egy példányt. Pont úgy, mint George Lucasnak, aki egyébként – mint később megtudtam – a világ minden tájáról vásárolt fel a Star Wars franchise borítóiból eredeti példányokat. Szóval a kép még ilyen szempontból is ritkaság, hisz elkerülte ezt a sorsot.

C: És Te ekkor kaptad meg a képet? 

T: Igen, Szikszai nemes egyszerűséggel a kezembe nyomta, keret nélkül. Én ott álltam sóbálványként. Nem lehet szavakkal leírni azt az élményt. Még most is elérzékenyülök amikor visszagondolok rá, pedig ez már tíz éve volt. Teljesen magával ragadott.

Ebben a pillanatban, ahogy ott álltam tizenhét éve vágyam tárgyával a kezemben és amiről sosem reméltem, hogy tényleg ilyen közel kerülhetek hozzá, ennyire közel ahhoz, hogy az enyém legyen… Abban a pillanatban érteni véltem az univerzum működését, az Erőét amely ide elvezetett és hogy ha elég erősen vágysz valamire, akkor azt az univerzum megadja neked, hogy tényleg létezik az Erő. 

sw2.jpg

Megrökönyödöttségemben csak annyi tudtam nagy nehezen kinyögni: “…mennyi?” Bármit mondhatott volna, bármilyen árat kész voltam megadni. Ő csak a szemembe nézett, hozott egy nagy rajzborítékot, belerakta és csak annyit mondott mosolyogva: “A magáé.”. 

C: Tehát ezt a képet ajándékba kaptad, egyenesen az alkotójától?

T: Igen.

C: Felmerül bennem a kérdés a kép tulajdonjogáról: Ha ennek a képnek megvolt a vevője (Lucas), aki fel is vásárolta a teljes Boros-Szikszai Star Wars csomagot, akkor hogy lehet mégis jogszerűen a Tiéd?

T: Elég egyszerűen: Lucas felkérte az alkotókat, hogy szedjenek össze lehetőség szerint mindent, ami a franchise-hoz köthető, de sem a kérésében, sem az átvételben nem szerepelt tételes lista. Mivel Szikszai akkor nem találta meg a képet, így nem küldte el és nem is hiányolták. Ez a kép nem került megvételre. Nekem viszont hiteles, két művész által is aláírt dokumentációm van arról, hogy ez az én tulajdonom.

C: Azért ez elég hihetetlenül hangzik. Mármint ne érts félre, nem a történet hitelességét kérdőjelezem meg, de összefoglalva: Tizenhét évvel ezelőtt a kezedbe akadt egy könyv, melynek borítója olyan hatással volt rád, mint semmi más, de több ponton is reménytelennek tűnt még csak a feltételezés is, hogy az eredeti példány a Tiéd legyen, ehhez képest események véletlenszerű láncolata odáig vezetett hogy a Tiéd lett, ráadásul ajándékba kaptad.

T: Tizenhét év vágyakozás után! Gondolj bele, milyen erők játszottak közre abban, hogy ezt a képet én kapjam meg, nem pedig más, még maga George Lucas sem. És elintézték ezek az erők, hogy találkozzunk és nem én mentem hozzá (Szikszai úrhoz), hanem ő jött hozzám. Kicsit később, mikor erről Szikszaival beszélgettünk, ő is elismerte, hogy ez így tényleg vad. Vad, hogy ez megvalósult, hogy enyém lett a kép még úgy is, hogy elvileg a vevő is megvolt rá.

C: Szóval azt mondod, hogy létezik egy Erő, olyasmi, mint a Star Wars történetekben, ami segített Téged és elvezetett a képhez?

T: Igen és nem: Úgy ahogy mondod, szerintem létezik egy Erő, ami mindent átfog és ami annak dolgozik, aki igazán akar valamit az életben. De nem elvezetett a képhez, hanem a képet vezette el hozzám, meg ugyebár Szikszait.

C: És ezt követően azért tarottátok a kapcsolatot Szikszaival is?

T: Persze, hiszen továbbra is hatalmas rajongója vagyok műveinek, bizalmas barátság alakult ki köztünk ami azóta is – lassan egy évtizede – tart.

C: Azóta sem bánta meg, hogy neked ajándékozta a képet?

T: Nem-nem, tényleg jó barátok vagyunk, én nagyon szeretem azt az embert.

C: És mi történt azután, hogy a híres festmény a Tiéd lett?

T: Nyilván kellett egy kis idő, mire újra magamra találtam, hisz megszereztem azt, amire addig a legjobban vágytam és megismertem egy bizonyos teremtő Erőt, ami ehhez segített. Ennek volt tanubizonylata a Kép, hisz ott volt nálam, a kezemben tartottam majdnem két évtizednyi vágyakozás után, események teljesen valótlannak tűnő láncolatát követően. Azóta ezt az Erőt használom arra, hogy bármit elérjek, amit szeretnék. Egy dolgot nem tudtam, megtenni, ezért is beszélgetünk most: Eladni a képet. Rengeteg neves aukciós házzal beszéltem, de valami mindig történt. 

C: És miért akarod eladni, ha ennyire fontos szerepet játszik az életedben?

T: Úgy vélem, hogy engem már eleget boldogított, és nem minden áron, de hajlandó vagyok megválni tőle. Persze megkérem az árát. Szeretném tovább folytatni a munkásságom, teremteni akarok azzal az Erővel, amit ennek a történetnek a végkifelettjeként megismertem. Viszont mivel egy anyagias világban élünk, vannak dolgok, amikhez pénz kell. Sok pénz. Nem önző célokra, hanem hogy másokon segítve teremtsek.

C: Ezek szerint ha jól értem, a Téged övező teremtő erőnek nem csak bizonyítékaként, de eszközeként is szolgálna eza festmény?

T: Pontosan. 

C: És mekkora értéket tulajdonítasz ennek képnek pénzben mérve?

T: Huszonöt millió dollárt. Ennyi elég elrettentően hat ahhoz, hogy komolytalan érdeklődőket távol tartson és tényleg csak azzal egyeztessünk, aki komolyan gondolja. Az ár a piaci körkép áttanulmányozása után született. Nem én határoztam meg, hanem szakértők. 2 vonalas, történet nélküli képekért ennek a többszörösét kérik el. Ez egy kultikus tárgy. Megéri ezt az árat.

A festmény tehát új gazdát keres, de ezúttal az Erőnek besegít a Collectorism is, a kép termékoldala ugyanis a nálunk is megtekinthető, ehhez pedig nem kell mást tenni, mint ide kattintani.