– Mennyi a kártya tartó doboz?

– Ötszáz.

– Háromszázért árulják az újat.

A sportkártyák talán az egyetlen olyan dolgok, amikről kevesebbet tudok, mint azok a tíz éves gyerekek, akik minden hónapban elsőként érkeznek a Collectorism kártyabörzére. Nem csak azt tudják, hogy mi, mennyit ér, hanem, hogy mikor jött ki, van-e újabb és azt hol lehet beszerezni, meg persze számozott kártyák, csillagos kártyák és hogy mit jelentenek az értékek. Ez egy szakma, és persze nem csak tízéveseké.

A vasárnapi börzén szokás szerint megjelentek a mindent árulók, volt kosárlabda a Harlem Globetrotterstől, vízipisztoly a hetvenes évekből és egy csomó karakter a Dr. Who-ból. A gyerekek (a collectorism börzék híresen gyerek és kutyabarát rendezvények) a beszélgetős asztalnál cserélgették a kártyáikat, miközben egy kislány huszonnyolc pokémon matricát kereset ki egy standnál, hogy aztán neki és az apukájának is vegyenek egyet-egyet. Az aktuális tematikához nem kapcsolódó cuccok jól jönnek, mert szaporodnak a börzére betérő, de a kártyák iránt nem érdeklődő látogatók, akik viszont tudnak vintage ruhákat venni, vagy Jégvarázs összeállítást mindössze ezer forintért (A kislány apukája azt hitte, hogy ezen már túl vannak pár évvel, de tévedett). A Word of Warcraft kártyák olcsóbban mint gondoltuk, de azért gazdára találtak, de 50-100 eurós, számozott sportkártyák is cseréltek gazdák.

Egyébként egyre többen vannak, akik tudják, hogy vasárnap börze van, ahol mindig van ismerős, és jönnek, vásárolnak, cserélnek. Árusból mindig van egy-két új, de a régi arcok nagyjából ott vannak mindig, most már egymás börzéit is látogatják, ezért tűntek fel például a geek dolgok a kártyabörzén. Most 180 darab hupikék törpikéért volt érdemes az Ellátóházba látogatni, meg a gyerekzsivajért, a lelkesedésért, ami ott van mindenki arcán azután is, hogy már három órája egymás kártyáit nézegetik. És akkor még nem is beszéltünk a bontásról.

“Van, aki ebből él, én csak azért csináltam, hogy lássák milyen, láttad milyen sokan nézték” – mondta nekem az egyik legprofibb eladó srác, azután, hogy egy órán keresztül őt nézte minden kártyagyűjtő.

A bontás lényege az, hogy a vevő megvásárol egy véletlenszerű paklit, amit az eladó egyesével kibont és hangosan mondja, hogy ki van a kártyán (- Rui Patricio, portugál!), miközben a vevő reménykedik, hogy lesz egy-két baromi értékes kártya a csomagban. “Ez szerencsejáték a vevőnek tulajdonképpen, de van eladó, aki ebből él” – meséli a srác és igaza lehet, a bontásnak hangulata még a random nézelődőket is magával ragadta, el tudom képzelni, hogy ezért az élményért sokan hajlandó fizetni.

Képek a börzéről: