Tag: progressziv rock

Könyvpiac és Lemezbörze – október

Az október 21-i vasárnapon egy esős és viszonylag hideg napra ébredtünk, személy szerint én azt hittem, hogy emiatt kevesen is lesznek a börzén, de nem így lett. A szokásos menetrend lépett érvénybe ismét, 11 órától kb. 1-ig rengeteg ember jött, utána gondolom hazamentek ebédelni és 2-től érkezett az újabb turnus. Most még a bátortalan „hát itt meg mi folyik?” arcú külföldiek is bejöttek és nekiláttak lemezeket válogatni. Sőt mint kiderült, a Collectorism vászonszatyor, amit bőszen osztogattam, éppen bakelit kompatibilis, szóval, ha valaki legközelebb is ellátogatna lemezbörzére, hozza magával, illetve akinek még nincs, az nyugodtan marjon rá egyre, mert elég kényelmes abban hazavinni a zsákmányt.

– Az a jó a 4Skins válogatáslemezben, hogy punkok elé is nyugodtan kirakhatod, mivel ők nem voltak nácik, ezért rögtön megduplázódott a lehetséges vevőköröd.

– Bokszoló voltam, és Radics Béláék ott ittak a sarkon, amikor beléjük kötött valaki. Odamentem, és már feküdtek is, a Béláék meg azonnal megszerettek.

– Eredeti Electric Ladyland, a meztelennős borítóval 200 font, az több mint 80 000Ft a postával együtt. Most meg kiadták végre, Jimi Hendrix évforduló volt, vagy mi.

– Átnézzem a táskát is, vagy ott is csak punkok vannak? Én kizárólag italo disco CD-ket keresek.

Az állandó és állandóan hatalmas mennyiséggel érkező árusunk, Kálmán ismét hibátlanul időzített, és pole-pozícióba helyezkedve kipakolta tekintélyes gyűjteményét. Én is nagyon szemeztem a Led Zeppelin szekcióval, de ez alkalommal visszafogtam magam. Érdekes, hogy a lemezbörzén mindig megtalálható minden korosztály. Persze a kisbabáknak nem sok választásuk van, de tényleg, a 16 évestől a 70 évesig jönnek a látogatók és valahol meglepő módon még a CD-ket is megnézegetik. Illetve most még vásároltak is tőlem egy Exploited CD-t és keresték az utolsó LGT albumot. Sajnos LGT-t nem tudtam adni.

Egyre többen jönnek rá, hogy érdemes elhozni otthonról megunt könyveiket, mert ezeken a rendezvényeken van esélyük reális árat kapni értük, míg ha hivatásos könyvkereskedőknek próbálnák elpasszolni a cuccot, csak a töredékét kapnák a valós értékének.

Valahonnan elkaptam egy beszélgetést,  miszerint ideje lenne inni egy felest, és ezt valóban jó ötletnek tartottam ilyen hűvösben. A pultosok egyre erősebb életjeleket mutattak, úgyhogy megkértük őket, tegyenek be valami zenét, ne csöndben nézelődjenek az emberek. Valamiért Fenyő Miklósra esett a választásuk (a szerkesztő megjegyzése: nem ők választották az elnyűhetetlen magyar rakendroll legendát, hanem kifejezetten erre utasította őket a szerkesztő maga – PKI), ezt döntse el mindenki, hogy pozitívumként vagy negatívumként fogja fel. Bár láttam egy külföldi leányzót, aki a Limbó lázra táncolt.

Szóval összességében ez megint egy sikeres börze volt, barátságos, jó hangulatú és lehet, hogy valaki épp egy Hungária dalra találta meg az ezer éve keresett álomlemezét.

Következő Hifi- és Lemezbörze

Következő börze (Geek)

Összes Collectorism Börze

Új beszerzések:

Lou Reed – Take no prisoners

Ike and Tina Turner – Nutbush City Limit

Akvarium – Akvarium

4Sikns – From Chaos to 1984

Jimi Hendrix Experience – Electric Ladyland

Punk – A World History #4

Grand Funk Railroad – Born to Die

Ámen – Ámen

Képek a börzéről:

King Crimson ‎– Starless And Bible Black – vinyl

A progresszív rock kifejezés hallatán általában arra gondolunk, hogy a zenekar, amelyik nem tudott slágert írni jelző jobban írná le a lényeget, azonban a King Crimson esetében nem ez a helyzet. Sokkal inkább arról van szó, hogy a kritikusok nem akarták leírni sorban a jazz, heavy metal, noise, folk, hard rock, free jazz, improvizáció és folyamatzene szavakat, ezért megelégedtek a meglehetősen üres progresszív rockkal. Mindazonáltal a King Crimson zenéje kétségtelenül progresszív és rock, csak ezen kívül még rengeteg minden más is, de aki egyszer is hallotta őket, az pontosan tudja, miről beszélünk.

A Starless And Bible Black 1974-ben jelent meg.

Jamie Muir (experimentális ütőhangszer-kezelő) 1973-ban lelépett a zenekarból, ami így kvartettként folytatta tovább, azaz Robert Fripp örök gitáros (még most is tolja az 1946-ban született brit zseni), Bill Bruford dobos, David Cross mindenes, aki a hegedűtől kezdve zongorán át a konnektorig mindenen játszott a lemezen, és persze John Wetton basszista és énekes.

Európában koncerteztek, és stúdió albumot akartak csinálni, de végül egy furcsa mutáns készült el, amin leginkább koncertrészletek vannak, néha összekeverve stúdiófelvételekkel, néha stúdióban felvett számok koncertrészletekkel, néha meg fogalmunk sincs, hogy mit keretek össze mivel, de baromi jól szól. Zürich, Amszterdam és Glasgow atmoszférája hallgató a lemezen, ami – ahogy a King Crimson összes felvétele – nagyon bejött a kritikusoknak, de a közönségből csak az igazán vájtfülüek és a sznobok lelkesedtek érte, ahogy az már lenni szokott a nehezen besorolható, rendkívül nehezen táncolható és rádióban gyakorlatilag lejátszhatatlan zenék esetében.

A King Crimson Starless And Bible Black lemeze tényleg nem az a slágerkosár, amit az ember fél füllel hallgat a 4-6-os villamoson két elrontott életpillanat között, hogy megpihenjen, de nem is japán emberevő noisehardcore, azaz mostani aggyal és hallókészülékkel kifejezetten megszelídült, tulajdonképpen bonyolult, de élvezhető kísérleti rockzene, ami néha nagyon elmegy erre vagy arra, de akár terhes nők is hallgathatják.

A japán noisehardcore-t nem véletlenül említettem, mert Merzbow, az autista zajművész, és az Acid Mother Temple zenekar is megtalálta magának ezt a lemezt, de még Sei Shoujo, a Starless 21st Century Nymphomaniacs című – minden bizonnyal tanulságos és élvezetes – videojáték alkotója is innen nyúlta az elnevezést, mivel nagy rajongója volt az együttesnek.

A King Crimson máig létezik, Robert Fripp, a dorseti gitáros az egyetlen állandó tag, pontosabban Robert Fripp a King Crimson, aki elképesztő gitártechnikájával mindig is meghatározta a hangzást. Jimi Hendrixnek a hangszer testrésze volt, tulajdonképpen énekelt, amikor gitározott, John Frusciante pedig egy tökéletesen csiszolt, de néha túl szimmetrikus gyémánt. Robert Fripp játékából az érződik, hogy gyűlöli a hangszert, gyilkolja, kínozza, játéka inkább emlékeztet egy tökéletesen felépített katonai beavatkozásra, mint rockzenére.

Sohasem fog King Crimson szólni a liftekben.

Azonban… és itt mély levegőt veszünk, nehogy túltoljuk a megilletődöttséget… szóval… Robert Fripp írta a Windows Vista szignálját és összes effektjét. Mindenki követ el hibákat. Emlékezzünk inkább erre a lemezre, majd, ha emlékezni kell.

King Crimson ‎– Starless And Bible Black

  1. március

Nagy-Britanniában az Island Records, Az Egyesült Államokban az Atlantic Records adta ki, az első nyomás jelenleg 40-60 000 forint körül szerezhető be, de nemrég megjelent 200 grammos vinylen, 6 000 forintért már a tietek lehet, hacsak nem elégszetek meg a CD-vel.

Ez a tárgy megtalálható a collectorism.com oldalon az alábbi linkre kattintva: King Crimson ‎– Starless And Bible Black – vinyl

© 2018 Collectorism

Theme by Anders NorenUp ↑